2016 a magyar szabadság éve, Kaposváron is ennek szellemében emlékezhetünk az 1956-os forradalomra. A 60. jubileum alkalmából képzőművészeti és irodalmi pályázatokat hirdettek meg a városban, ahol a fiatal alkotók munkáit várták. A kaposvári emlékezés leglátványosabb eleme az a szovjet T-34-es tank, amit szerdán reggel állítottak ki a sétálóutcán, a Csokonai átjárónál.

– A 60. évforduló különleges, ugyanis eddig nem sikerült ennek a történelmi eseménynek azt a helyet elfoglalni az emberek szívében és a nemzet tudatában, amely megilletné. Ezt a lehetőséget az 50. évfordulón elmulasztottuk, épp ezért ez az év különös felelősséget ró mindazokra, akiknek fontos ’56 szellemisége – fogalmazott Jágerné Katona Zsuzsanna, a város kulturális referense.

A kaposváriak a következő időszakban városszerte találkozhatnak a forradalom jelképévé vált lyukas zászlóval, a sétálóutca kandellábereire pedig olyan képzőművészeti installációkat helyeznek ki, melyek visszaidézik a megyeszékhely ’56-os képét és hangulatát. Annak érdekében, hogy egy kicsit mindenki átérezhesse, milyen lehetett harckocsik által taposott utcákon járni, a Fő utcán, a Zsolnay-kút helyére állítottak ki egy T-34-es harckocsit. A tankot a MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred szállította a helyszínre, szerdán kora reggel, rendőri felvezetéssel, a helyére pedig egy daru emelte. A harckocsit Nagykanizsáról hozták, működésképtelen és két kamera is figyeli.

Október 4-től filmvetítések hozzák közelebb a forradalmi hangulatot, a Kapos Hotel déli falát pedig egy hatalmas, fiatalok készítette molinó díszíti majd. Természetesen a hagyományos emlékünnepségek sem maradnak el, október 23-án este egy fényfestő fesztivált is tartanak, melynek keretében a forradalomhoz kapcsolódó képeket vetítenek majd a városháza falára. A részletes programokról a későbbiekben a kaposvarmost.hu programajánlójában olvashatnak, és hírportálunkon megtalálják a videót a tank megérkezéséről is.

Október 23-a környékén, számos helyen találkozunk úton-útfélen a középen lyukas magyar lobogóval. Hogy miért és mit vágtak ki a zászlóból, és minek a jelképe lett a hiányos lobogó, annak jártunk utána.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca. Az események az egyetemisták békés tüntetésével indultak, akik a szovjet és a kommunista jelképek eltávolítását, illetve megsemmisítését követelték. Ugyanis ezek szimbolizálták számukra a zsarnokságot, az elnyomást. Ezrével verték le a vörös csillagokat az épületek tetejéről, tépték szét, égették el a vörös zászlókat, Rákosi, Marx, Engels, Lenin és Sztálin képeket. Hasonló sors várt a Rákosi-címerre is, amelyet kivágtak a magyar lobogóból. A lyukas zászló azóta az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jelképévé vált. Ez a forradalmi lobogó díszíti Kaposvár középületeit is, a 60 évvel ezelőtti események előtt tisztelgő programsorozat részeként.

Újabb elemekkel bővült az 1956-os forradalom 60. jubileumát ünneplő installáció Kaposváron. A sétálóutca díszes kandeláberein olyan molinókat helyeztek el, melyeken időrendben nyomon követhetők az országos és helyi forradalmi események.

Azok, akik mostanában végigsétálnak a sétálóutcán, megnézik a kiállított tankot, lepillantanak a térkövekre vagy felnéznek a kandeláberekre, a történelem egy kis szeletét tudhatják magukénak.

Ezek ugyanis mind-mind elemei annak a komplex installációnak, amellyel az 1956-os forradalomra emlékezik Kaposvár. Legutóbb a lámpaoszlopok öltöztek ünnepi ruhába. Ezeken kapott helyet az a 2x16 darab molinó, melyek az utca egyik oldalán az országos, főként budapesti, a másik oldalán pedig a kaposvári történéseket elevenítik fel.

A rendhagyó történelemóra anyagát Nagy Zoltán helytörténet-kutató állította össze. – A helyi események voltaképpen október 19-én kezdődtek, amikor megtartották a Somogyi összegzés című agrárszociográfiai tanulmány vitáját. Országos jelentőségű, ezért hatalmas érdeklődésre számot tartó program volt ez, hiszen ez előtt nem lehetett nyíltan beszélni a magyar mezőgazdaság problémáiról. Szókimondó és parázs hangulatú esemény volt ez – mondta el lapunknak Nagy Zoltán. A molinók az október 23. és november 4. közötti napokat veszik sorra, de megörökítik a forradalom utórezgéseit, a megtorlást és az ellenállást is. A felhasznált anyagok egy része Szántó László, M. Kiss Sándor és Óvári József egy-egy könyvéből, a képek a világhálóról és a helytörténeti irodalomból származnak.

Egy fénykép mindenképpen külön említést érdemel: a kaposvári Viski Gyula temetése van megörökítve a fotón, aki 16 évesen Budapesten vesztette életét a harcokban. A korabeli képet a fiatalember egykori iskolatársa, Bencs Vilmos bocsátotta a helytörténész rendelkezésére. Az 1956. november 3-án, a Nyugati temetőben tartott temetés volt a forradalom utolsó nagy tömegmegmozdulása Kaposváron, ahol több ezren vettek búcsút a fiatal hőstől.

Különszámmal emlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharcra a Somogy folyóirat. Az emlékszámban 26 alkotó írása található, közülük tizenöten a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság által kiírt szépirodalmi pályázat díjazottjai és résztvevői. Rajtuk kívül tizenegyen pályázaton kívül küldték be munkáikat a Somogy folyóirat emlékszámába. A lapszámot néhai Pálfy Jenő kaposvári fényképész, 1956-os kaposvári eseményeket megörökítő fotóival illusztrálták. A színes borító Barabás Ferenc munkáját dicséri.

Múlt héten hirdették ki a „Mai szívekben 1956 forradalma” című pályázat nyerteseit a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai József Művészeti Karán. Az országos megmérettetést a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság hirdette meg Kaposvár Megyei Jogú Város megbízásából. A Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a pályázattal kívánt emléket állítani az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján a szabadságharc eseményeinek, áldozatainak. Pályázni három műfajban lehetett, verssel, novellával, riporttal, memoárral vagy irodalmi mélyinterjúval. A három kategóriában meghirdetett felhívásra 45 vers, 29 novella és 16 riport, memoár és mélyinterjú, összesen 90 pályamű érkezett, közülük 10 a határon túli magyarlakta területekről. A legidősebb pályázó 89 esztendős, a legfiatalabb 14 éves. A zsűri magasra értékelte valamennyi pályázó erkölcsi magatartását, gondolkodásmódját, és megköszönte a személyes emlékek felidézését. Vers kategóriában két első díjat osztott ki a zsűri, riport, memoár, mélyinterjú kategóriában pedig harmadik díjat nem adtak ki, viszont volt három különdíjas is.

Óriásmolinó tette igazán látványossá 1956 emlékezetét. A somogyi megyeszékhely központjában egy 7,6x11,5 méteres, és egy 3x11,5 méteres képpel borították be a Kapos Hotel déli oldalát.

Kaposvár Város Önkormányzata Nekünk ’56 címmel hirdetett nemzetközi képzőművészeti pályázatot, melyre plakát, fotó és film kategóriában érkeztek az alkotások. A zsűri Farkas Barbara, A nagyvilágon e kívül című munkáját találta alkalmasnak arra, hogy óriásmolinón is láthassa a közönség.

Rendhagyó utcanévtáblát helyeztek el Kaposváron. A városi közgyűlés néhány évvel ezelőtt döntött úgy, hogy az egykori Csokonai köz felveszi Nagy Imre mártír miniszterelnök nevét. Akkor nem került ki erről tájékoztató tábla, így most – a forradalom 60. évfordulóján – egy képzőművészeti alkotással tettek ennek eleget.

Gera Katalin szobrászművész csaknem 2 méter hosszú, bronz alkotásán nem csupán a köztér neve olvasható, hanem egy rövid ismertető is Nagy Imréről.

Kaposvár Város Önkormányzata sikerrel pályázott az Angyal István elnevezésű felhívásra, melynek keretében nemzetközi képzőművészeti pályázatot hirdettek. A beküldött pályamunkákból az értékelés után tárlat nyílt az egyetemen.

Az ünnepélyes díjátadót és a zsűrizett pályaművekből rendezett kiállítás megnyitóját csütörtökön tartották a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai József Művészeti Karán. A zsűri elnöke dr. Leitner Sándor professzor emeritus, képzőművész volt. Plakát és fotó műfajban két megosztott első díjat adott ki a zsűri, és fotónál különdíjat is megszavaztak. Órásmolinóra került a város által kiválasztott fotó, amit Farkas Barbara készített. A nagyvilágon e kívül… címmel.

A „Nekünk 56” nemzetközi képzőművészeti pályázatot fiatal művészek, művészeti képzésben részesülő hallgatók, középiskolás diákok számára hirdették meg, fotó, plakát, film műfajban.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után 60 évvel több helyszínen is emlékeztek a kaposváriak. Október 23-án délelőtt Nagy Imre mártír miniszterelnök szobránál tartottak ünnepséget. A megemlékezésen dr. Boross Péter, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, egykori miniszterelnök mondott beszédet. A műsorban közreműködtek a Csiky Gergely Színház művészei, a Vikár Béla Vegyeskar és a Kultúr Találka Együttes. A megemlékezés végén koszorúzást tartottak. Ezt követően az ünneplők átvonultak a Berzsenyi parkban található, A szabadság angyala szoborhoz, ahol a Kaposvári Egyetem színész szakos hallgatói adtak műsort. Este a Kossuth térre várták a kaposváriakat, ahol a megemlékezések leglátványosabb részét tartották: a színpadi műsor után fényfestéssel elevenedett meg a városháza. A jubileum alkalmából kiírt fényfestő verseny díjazottjainak alkotásait láthatta a nagyérdemű.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. jubileuma alkalmából rendezett programsorozat november 4-én zárult a megyeszékhelyen. Az utolsó estén a T-34-es tanknál Pintér Rómeó önkormányzati képviselő idézte fel a forradalom eseményeit, majd annak leverését. A politikus kiemelte, hogy a magyarok mindig kiálltak a szabadságukért, az önrendelkezésünket soha nem lehetett megvenni. Ez az a tulajdonságunk, amivel világszerte kivívtuk magunknak az elismerést. Az ünneplők a megemlékezés mécseseivel vonultak át a Kossuth térre, ahol a zenés műsor és a koszorúzás után ismét fénybe borult a városháza. A fényfestő pályázat díjnyertes filmjeit láthatta immáron második alkalommal a több száz fős közönség.

Isten veled édes hazám! címmel nyílt kiállítás Kaposváron a Rippl-Rónai múzeumban múlt csütörtökön. A tárlaton fotókat nézhetnek meg, gondolatokat, rövid írásokat olvashatnak az érdeklődők az ’56-os menekültekről. A kiállítás alapját azok, az ENSZ munkatársai által válogatott archív fotográfiák adják, amelyek 1956 és 1962 között készültek Ausztriában, és a nyugati államba érkezett magyar menekültek mindennapjait mutatják be. A képanyagot Ata Kandó, Magyarországon született, világhírű fotóművész riportfelvételeivel egészítették ki.

A látványt Halász Péter író Második Avenue könyvéből merített szépirodalmi idézetek teszik teljessé, hiszen az idegenben élő ember, a Homo Emigráns lelki vívódásainak bemutatása mindmáig adósság maradt.

A kiállítást Simon Ernő, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága magyarországi szóvivője nyitotta meg, aki elmondta, hogy az ’56-os forradalom után 180 ezer magyar indult meg az osztrák határ felé, 20 ezren pedig dél felé menekültek. – Valamennyien a méltó élet reményében vágtak útnak. Mindannyian szabadságra és demokráciára vágytak – hangsúlyozta köszöntőjében Dér Tamás, Kaposvár alpolgármestere. A menekülteket egy ENSZ egyezmény keretében 36 ország fogadta be, köztük Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada, melyek felső korlát nélkül várták a magyarokat.

A kiállításra több, kaposvári is küldött relikviát, olyan tárgyakat, melyek az ’56-os forradalom idejéből származnak. A kiállítás február 26-ig látható a Rippl-Rónai múzeumban.